A Harvard egyetem kutatóinak sikerült tovább fejleszteniük a mesterséges fotoszintézisre képes „levelüket”, amely képes a napsugárzás energiájának felhasználásával a vízből folyékony üzemanyagot előállítani.
Az elmúlt pár évben hatalmas előre haladást sikerült elérni a mesterséges fotoszintézis területén, amelyek képesek utánozni természetes társaikat. 2011-ben fejlesztették ki az első gazdaságos és stabil működésű berendezést, 2013-ban megvalósították az „öngyógyító” változatot, amely már képes nem csak tiszta vízzel működni. A harvardi kutatók mostanra előálltak a mesterséges levél 2.0-val, amely messze meghaladja a természetes változat termelékenységét és képes folyékony üzemanyag előállítására.
Az előző változatokhoz hasonlóan ez a berendezés is kizárólag a napsugárzás energiáját használja a víz hidrogénre, illetve oxigénre történő bontására, amelyek aztán vagy felhasználhatók üzemanyagcellában villamos áram fejlesztésére, vagy egy mesterségesen előállított baktérium segítségével a hidrogénből folyékony üzemanyag állítható elő.
Az az elem, amely lehetővé teszi, hogy a berendezés jóval hatékonyabban működjön, mint az elődje (illetve a természet maga), az a katalizátor, amely a vízbontás során a hidrogén előállításában vesz részt. Az új katalizátorral a berendezés képes 10%-os hatásfokkal átalakítani a napsugárzás energiáját bio-üzemanyaggá, ami tízszerese a leghatékonyabb növények teljesítményének. És ez nem az egyetlen felhasználási lehetősége az új technológiának.
A kutatás már eddig is eljutott odáig, hogy elő tudtak állítani olyan vegyületeket, mint az izobutanol, izopentanol vagy a PHB (bio-polimer alapanyag). A katalizátor maga biológiailag semleges és „öngyógyító” tulajdonsággal bír, azaz nem szennyezi a reakció végtermékét.
Még természetesen rengeteg hatékonyság növelő továbbfejlesztési lehetőség áll a kutatók előtt, a szakértők szerint már most elég jól működik a berendezés ahhoz, hogy a kereskedelmi hasznosításon gondolkodjanak. A kutatást vezető Daniel Nocera professzor szerint a technológia készen áll arra, hogy a fejlődő országok számára olcsó megújuló energiaforrásként szolgáljon, akár egyedi otthonok energia-ellátásaként is.
Forrás: Harvard University